Ágak közt fészeköl

Hajdú-Bihari Napló - Noteszlap
Vitéz Ferenc

1994. 12. 29.

 

Fotókat látok, tárgyakat és tájat. Ágakat, füvet látok, dombokkal ölelve megint csak tájat s asszonyokat látok a tájban.
Az egyik sorban a helyszínen talált anyagok felhasználásával, vizuális átfogalmazásával készült összeállítást, a másikban odavitt, "idegen tárgyakat": egy esernyőt, kádat, szappantartót vagy csizmát. Eldobált használati eszközöket - szeméttelepen őrizték egykori emléküket. Beszédes tárgyakat látok, használhatatlanságukban is emberközeli funkciókat idéznek. Az, ami a helyszínen található, jellemzi a környezetet, információs értéke van. Az pedig, hogy a rendelkezésre álló anyagokból végül milyen installáció születik, már a művészt is jellemzi, lelkiállapotát és teremtőképességét mutatja. Választásával tesz vallomást. Megmutatja, mit tart kiemelésre érdemesnek, átköltésre, emlékezésre méltónak, tehát megmutatja saját világát, a benső tárulkozik ki a megörökített részletekben. Seres Géza (tárlata a Kodak Expressz Galériában nyílt) mintegy kalligrafikus jeleket: fotókalligráfiákat hoz létre, mely jelek önmagukban is, de a környezettel, háttérrel együtt is értelmezhetőek.
E jelszerűség sajátja az egyszerűség, de végtelen az értelmezési lehetőségek sora. A tájábrázolás természetéből adódóan térszerű, a tér mellett azonban meg kell jelenni benne az időnek is, felfedezhető egyfajta évszakos jelleg. A háttér gyakran már egy másik évszakot idéz, mint a képek alsó rétege, ami pedig nem biztos, hogy az eredeti, valóságos időt juttatja az eszünkbe. Egyszerre élünk minden évszakot, tanán mi magunk vagyunk az idő.
És megjelennek női testek, pihegésüket halljuk, de hiányuk is sok helyütt ott van. A faágak között a szénafészek, öl, egy női öl, ritmust is teremtve a háttérhajlatokkal. A horizonton, benne az ölben, ott van egy fa. Lehet fallikus szimbólum, de táncoló nő is, behatolhat és befogadhat, életet nemzhet, és életet adhat, férfias díszben pompázhat, s szűzlány-szemérmesen vetkőzhet le, az ágak játéka mögött ölelkezés dúl, a törzs a férfi erejét mutatja, egy virágszirmú, letört ág asszonnyá avatást sugall. Meg kellene simogatni a tájat, mint egy meztelen női testet - mert e tájak is meztelen szépekké válnak.