A civilizáció és a természet gigászi küzdelme

Hajdú-Bihari Napló - Kultúra
Éles Csaba - 1993. 02. 12.

 

Az ismereteinkkel befogható emberi kommunikáció történetében megkülönböztetett jelentőségű szerepe van az írásbeliségnek és a képiségnek. Az előbbi értelmezi a mítoszokat, az utóbbi pedig teremti. Hogy teremthessen, őrizni kell: a fotográfia egyik funkciója és küldetése tehát a leletmentés. Seres Géza orvos-fotóművész kezdettől fogva ezt teszi: tudatosan és szisztematikusan. Marokkói sírkövek, városi utcák kapui, a tokaji hajótemető, Székelyföld kapuinak időrágta-gazdagította motívumai mind -mind ennek az útnak szépen elkülönülő állomásai. (a hetvenes évek vége óta állít ki. Az 1985-ös krakkói aktpályázaton III. díjat nyert, 1987-től szövetségi tag.)
Jelen tárlata a közelmúlt terméséből: az 1990-92-es évek anyagából válogat. Imponálóan egységes, gondolatokban és szakmai tanulságokban gazdag képi világ. Szüntelenül variált vezérmotívuma a civilizáció és a természet értelmetlen, tragikus, csak veszteseket szülő, gigászi küzdelme. Tájképek csata után? Erre utalnak a szétszóródott fogaskerekek és kihűlt állattetemek. Csakhogy az előbbiek egy zsebórából valók, s az utóbbiak csigaházak. A pusztulás megkomponált víziója egy műteremasztalon. Csendéletek, de abban az értelemben, ahogy az olasz mondja: natura morta... Pedig a civilizáció és a természet békésen ki is egészíthetnék egymást. Ennek az egymáshoz simulásnak, egymásra rímelésnek az esztétikumát is megmutatja Seres Géza: a virág biomorf fogaskerekének tűnik ("Mechanizmus"), a roskatag épület öreg fával borul össze, mint Philemon és Baucis ("Tanya fával").
A műteremből a bagaméri tájvédelmi körzetig együtt van itt a kis és a nagyobb világ. A teremtés játékos megismétlődésétől a teremtő természet megsebzéséig sok apró, sokatmondó motívum, ami mind felkívánkozik Seres Géza "Noé-bárkájá"-ra. A mikroszituációk mellett a másik két esztétikai jellemzője a síkszerűség, a felületek és anyagszerkezetek hasonlóságainak, rejtelmeinek a "kinagyítása", valamint a pároskép: a valóság napban fürdetett és röntgenképszerű arcának egymás alá/fölé helyezése.
Seres Géza fotóművész bolyongása az eltűnő élet nyomában jár. A tragikum mellé odalopja a szépet és a sírnivalóan idillit, a nagybetűs Pesszimizmus mellé a kisbetűs reményt. Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet - tartja a közhelyszerű mondás. Aki egy fát, egy virágot, egy termést, egy almát úgy tud lencséje látószögébe vonni, hogy abból az élet himnusza árad, az rossz fotóművész nem lehet. A "Vízöntő"-n van egy préselt levél: palackposta a jövőnek (A Galéria).