A fényérzékeny orvoslátogató

Debrecen Újság - SZÍN - VONAL
Tóth Dénes - 2004. 02. 11.

 

A cikk folytatódik!
Következő oldal

A "Debrecen Kultúrájáért" frissen kitüntetett Seres Géza tagadja, hogy a fény szolgálatába állt, s azt állítja: mint fotóművészt nem igazán érdekli az emberek hétköznapi, esetleges megnyilvánulásai.

Aktalbumát lapozgatván nem meglepőek a "fényérzékeny" alkotó kijelentései: a legnagyobb sikereit éppen aktfotóival aratta (Aktok ferde műfényben). Kiállításait sokszor látogatta a nagyérdemű, s a nem a szabadosságukról híres debreceni lányok és asszonyok maguktól jelentkeztek nála modellt állni.
A fényképezéssel medikus korában kezdett intenzíven foglalkozni. Debrecenben akkoriban reneszánszát élte a fotózás, népes, új generáció lépett művészi pályára. Seres Gézát 1987-ben vették föl a Magyar Fotóművészek Szövetségébe. Akkortájt a székely kapuk jelrendszerét kutatta és örökítette meg etnofotóin. Jel-jelentés, a képírás-képes beszéd lehetőségeit kereste; a szerves műveltséggel, a népművészet kulturális üzeneteivel szembesült. Felvidéki és erdélyi házak kapuján, kazettás mennyezetein talált szuggesztív faktúrákat, időrágta jeleket (Székely kapuk).
Ma, orvoslátogatóként viszonylag szabadon élhet szenvedélyének. Professzionális reklámokat készítő fényképész eltartja a tárgyak "lelkét" vagy a mozdulatok genezisét kutató, töprengő művészt. Egy csomagolóanyagokat előállító cég falinaptárához készülő képsorozatából például kiállítás is született (Válogatás a természet elemeiből). Préselt virágok, csigák és kagylók, csontok és kavicsok voltak láthatók a felvételeken, különös elrendezésben. A képalkotó elemek összerendezésében olyan szabadsághoz jutott a fotós, mint a grafikus vagy festő. Mert beavatkozott a látható valóságba. A tájat nehéz átrendezni, de ha szükségét érzi, homokot szitál, dombot épít, akácot írt - így teremt új valóságot. Képkivágatokat arról, ami rajtuk kívüli, s egyedül rá jellemző. Jeleket hagy, mint a bogár, amint áthalad a homokon.