Fényképei ablakok két világ határán

DEOL
Bacsó Viktória - 2004. február 05.

 

A cikk folytatódik!
Következő oldal

Számtalan egyéni és csoportos kiállítás áll a háta mögött és rengeteg díjat tudhat magáénak Seres Géza fotóművész, aki tevékenységével, a Debrecen Kultúrájáért kitüntetést is kiérdemelte, amelyet a Magyar Kultúra Napján vehetett át.
 

- Hogyan lesz egy orvos-mérnökből, fotóművész?
 
- Már gimnazistaként is fotózgattam, de ez akkoriban nem számított különleges dolognak, mert az emberek nagy része hobbi fotós volt. A fényképezés mellett elektromos eszközöket is összeállítottam, így szüleim a műszaki pálya felé terelgettek, és a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolán diplomáztam. 1978-ban szerepeltem először csoportos tárlaton, azóta rendszeres résztvevője vagyok a hazai és a nemzetközi kiállításoknak. Később, a Gyógyszertani Intézet tanszéki mechanikusaként láttam, hogy az orvosoknak kevés érzéke van a műszaki dolgokhoz. Úgy gondoltam, hogy megvalósíthatnám az orvosi és mérnöki tudás egyfajta szintézisét, ha elvégezném az orvosi egyetemet. Felvettek. Egyetemistaként egyik fotográfia iránt szintén érdeklődő évfolyamtársamtól próbáltam ellesni a világhoz való művészi viszonyulás tudományát, és ezáltal jobb fotóssá válni. A Társadalomorvostani Intézetben - már orvos-mérnökként - igyekeztem megvalósítani a két pálya között megálmodott "hídverést": egészségügyi szervezéstant kezdtem tanítani. Akkoriban nem voltak fénymásoló gépek, a sokszorosítást reprózással oldották meg. Ez azt jelentette, hogy a sokszorosítani kívánt anyagot lefényképezték, majd előhívták és felnagyították. Tudták, hogy értek hozzá, így az intézetben a reprózást is rám bízták. Sokat köszönhetek ennek az időszaknak, mert pontos, precíz munkára nevelt, megtanultam a megvilágítás és előhívás fortélyait, sok vegyszert, színező anyagot és receptet megismertem. Mire 1985 táján megkapta a klinikatelep az első fénymásoló gépet, annyira beleástam magam a fényképészetbe, hogy 1987-ben felvételt nyertem a Magyar Fotóművészek Szövetségébe. Utólag visszanézve, bármivel is foglalkoztam, életemnek minden szakaszában megtalált a fotózás.