Kamera, mint fallikus jelkép

Hajdú-Bihari Napló melléklete Debrecen és környéke közönségének - TÁJ-KÉP
Dálnoky Erzsébet - 1997. 07. 03.

 

A cikk folytatódik!
előző oldal

-Mit akar megmutatni, mit akar elmondani a nőkről?
-Ez nem úgy működik. Az alkalmazott fotó sajátossága, hogy előre megfogalmazott üzeneteket közvetítsen. A művészfotóknál hagyom, hogy a téma a saját üzenetét hozza át. Én csak működtetem a technológiát. Nem a véleményemet akarom megfogalmazni, hanem hagyom, hogy a nők fogalmazzák meg önmagukat általam. Én csak eszköz vagyok, közvetítő, aki számukra az önismeret lehetőségét kínálja.
-Nem is sugall semmit?
-Nem. Ha sugallok, az tudatos. Egyszerűen csak lefényképezek valamit, mert tetszik. Ha ez kellően ösztönösen működik, akkor igazán jó lesz. Ha a tudat kontroláló szerepe bejön, akkor el lesz rontva. Lefényképezem, aztán a kép éli a saját életét. Ezek a képek, ha jobban sikerülnek, úgy működnek, mint a pszichológiai tesztek. A néző látja beléjük a tartalmat. Ő vetíti rá saját magát. Ezért fordul elő, hogy homlokegyenest ellenkező tartalmat tulajdonítanak a képeimnek. Megpróbálom jobban szemléltetni, hogyan működik ez a projekció. Kivetítek oda a szoba közepére magamból valamit. Ez így természetesen még nem látható. Aztán ráhúzok egy, az értelmezhetőségét illetően kellően képlékeny tárgyat, szituációt, műalkotást. Ez a valami minél kevésbé definiált, illetve rendelkezik egyfajta titokzatos minőséggel, annál inkább rá fog simulni a projekcióra, mint egy koton, és azt láthatóvá teszi. Így már lehet róla beszélni. Ez a folyamat a nézőben természetesen nem tudatosan zajlik. Ha rávilágítanánk, lehet, hogy még fel is lenne háborodva. Nem veszi észre, hogy saját magáról beszél például a kép ürügyén.
-A képein különféle, utólagos beavatkozásoknak a nyomai láthatóak? Mért történnek ezek?
-Kevésnek érzem azt, ami a fekete-fehér fényképezés eszközeivel elkészül. Ezért utólag valamilyen színezést használok, hogy árnyaljam, finomítsam, vagy a hatást fokozzam. Esetleg, mintegy gellert adva a képnek iróniát vigyek bele. Legutóbb táncoló lányokat fényképeztem a debreceni Modern Tánc-Játék Studióban. A mozgás tágítja a lehetőségeket. Néztem a megörökített pillanatokat, mi jut eszembe róluk. Egy gyertyapózban lévő lánynál fordított kereszt, egy másik a fenekét feldomborította, mint a Nap, mielőtt eltűnik a horizonton. Színezéssel ezeket kihúztam. S ha már van Nap, égbolt, tettem oda pár csillagot is. Hogy mi jut eszembe? Amit a tudattalan feldob. Az tudatosodik. A tudattalant pedig az dobja föl, amit ebben a nem verbális, belső kommunikációban megoldásként kínál.