Seres Géza

Hajdú-Bihari Napló - Kortárs Katalógus
Arany Lajos

1995. 11. 10.

 

Seres Géza, Fotó: Tornai Róbert

1949-ben született Nagylétán. 1973-ban villamos üzemmérnöki, 1981-ben orvosi diplomát szerzett, 1986-ban társadalom-orvostan szakvizsgát tett. A fotótechnikai, esztétikai ismereteket a DOTE-fotókör, majd a Debreceni Fotóklub és a Debreceni Fotósok Stúdiója keretében sajátította el Horváth István, Vadász György és Vencselley István irányításával. Két évig volt szabadfoglakozású fotós, 1991-től az Alkaloida Rt. Gyógyszerismertetője. 1987 óta tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének, 1992-től a GRÁF Fotóstúdió Bt. keretében alkalmazott- és reklámfotós megbízásokat is teljesít. 1987-ben Vilniusban, '89-ben Hágában tett tanulmányutat, 1989-ben Debrecen művészeti ösztöndíját nyerte el. 1980-83 között Hajdúnánások, 1985-86-ban Tokajban, 1993-95 között Vámospércsen vett részt művésztelepen. 1977-ben Szekszárdon, '78-ban, '81-ben Debrecenben, 1982-ben Salgótarjánban, '86-ben Krakkóban és Budapesten, 1995-ben Szentesen lett pályadíjas, 1986-ban Nyíregyházán első, '87-ben Egerben, '93-ban pedig Szentesen különdíjat kapott. 1995-ben a zürichi (Graphis) nemzetközi alternatív fotóévkönyv két képét közölte.

Kiállítások: (jelentősebb csoportos) 1977, 1978, 1983, 1986, 1991, 1993 (két alkalommal) - Budapest, 1977 - Szekszárd, 1978, 1981 - Debrecen, 1978, 1979, 1980, 1981 - Szeged, 1982 - Salgótarján, 1984, 1985 - Tatabánya, 1985 - Kecskemét, 1985, 1993, 1995 - Szentes, 1986 - Nyíregyháza, Krakkó, 1987 - Eger, Vilnius, 1995 - Hajdúböszörmény;
(jelentősebb önálló) 1984, 1988, 1989, 1991, 1993, 1994 (két alkalommal) - Debrecen, 1993 - Hajdúszoboszló, Nagyvárad.

" A kép vagy bármilyen mű, előadás két világ határán áll, mint egy ablak, és szerencsés esetben átjön rajta valami az időtlenségből. Az álom és az ébrenlét határa ez? Az isteni és az emberi minőségé? Vagy inkább a látható vagy láthatatlan határáról van szó? Az érzékeinkkel felfogható világról és arról, amit talán a mag énből vagy a kollektív tudattalanból vetítünk ki? Az egyik oldal az időtlenségé, a másik pedig a jelen, a hétköznapi, az aktuális, a múlandóság világáé? A tárgyi világot fotózom, de tudom: amikor a néző maga fogalmazza meg, hogy mit lát a képen, akkor a megörökített dolog már nem tárgyként funkcionál tovább."