Belső értékek felé

Debrecen – A Debrecen fotó GALÉRIÁJA
Makoldi Sándor: Belső értékek felé
(Gondolatok dr. Seres Géza A székelykapuk jelrendszere című fotókiállítása kapcsán)
1989. 06. 23.

Önéletrajz:

  • 1949-ben születtem
  • 1973-ban villamos üzemmérnöki –
  • 1981-ben orvosi diplomát szereztem.
  • 1986-ban társadalom-orvostan szakvizsgát tettem.
  • 1987-ben fölvettek a Magyar Fotóművészek Szövetségébe.
  • 1981-88-ig a DOTE Társadalomorvostani Intézetében tanársegédként dolgoztam.
  • 1988-ban a gmk-tag, jelenleg pedig szellemi szabadfoglalkozású vagyok.

Dr. Seres Géza mint fotóművész nem ismeretlen Debrecen közönsége előtt, annak ellenére, hogy ez idáig nemigen akadt galéria, mely felvállalta volna a már nemcsak Magyarországon, hanem nemzetközi fórumokon is elismert debreceni fotóművészek munkásságának bemutatását. Pedig a szövetségi tagok és a körülöttük felnőtt újabb fotós nemzedékek gyűrűi egységesebben magas színvonalat képviselnek országos viszonylatban, mint például a debreceni képzőművésze (melyeket szintén nem kényeztet el a város kiállítóhelységekkel), de mégis összehasonlíthatatlanul nagyobb teret kapnak, mint a fotóművészek.

Gondolom, éppen e nyilvánvaló hiány kiegyensúlyozására indította a Debrecen szerkesztősége a fotóművészeti tárlatokat, a művészek folyamatosnak vehető bemutatását, hogy megismerhessük jelenlegi munkáikat.

Debrecenben, éppen a fent vázolt viszonyok miatt igen kevesen tudják, akárha szövetségi tagok is, a művészetükből fenntartani magukat. Dr. Seres Géza, mint orvos, a Debreceni Orvostudományi Egyetem Társadalom-orvostani Intézetének tanársegéde sem tudott a napi kenyérre valónál többet megkeresni. Jelenleg az intézet mellékállású munkatársa, Mint fotóművész a vizuális nyelv fotogén kifejezési körén belül a jel-jelentés, képírás-képes beszéd objektív kifejezési formáit, lehetőségei keresi és találja meg másfél évtizedes művészi munkássága során. Terjedelmi okokból nincs módom, hogy rámutassak e belső alkotói metamorfózisra. Arra a kitartó és következetes szemléletre, mely által, ha besorolnám az immár középgenerációt képviselő alkotónk munkásságát valamilyen művészeti irányzatba – akkor az európai vagy világviszonylatban is divatos ethnoart címkéjét „ragasztanám rá”. A divatnál azonban többről van szó, hiszen a szerves műveltséggel, így a népművészetünkkel való szembesülés, kultúránk üzenetének átélése – itt, a történelmi Közép-Európában – létkérdés, nem divathullám.

Számos debreceni fotóstársával együtt hogyan jutott el dr. Seres Géza is az egyetemes alapú jelzésrendszerig? Debrecenben több mint egy évtizede a Kossuth Lajos Tudományegyetem közművelődési titkársága szervezésében több kultúrtörténeti sorozat indult, legutóbb Műveltségünk pillérei, előtte Művészet és világkép címmel, melynek előadásait Pap Gábor művészettörténész és Molnár V. József, Jankovics Marcell stb. fémjelezték. Segítségükkel a magasabb művészi igényű alkotóknak is módjukban áll látókörük bővítése és objektivizálása, a bekapcsolódás a legújabb kutatások menetébe országszerte is. Az elméleti kérdések mellett a gyakorlatban is hatott a művészi látásmódjára a több éve működő hajdúnánási népművészeti táborban való aktív részvétel. Itt módja nyílt elmélyülten megismerkedni egy hajdúváros hagyományos műveltségével, annak mai megélhetőségi lehetőségeivel. A népművészet nyelvezetesének végtelenül tömör üzenettípusát és az e nyelven való beszédet a fotó művészi nyelvére azonban már lefordítani Seres Géza kvalitása tette lehetővé.

Így járva be Erdély tájait is, s azokban szerves műveltségükben működő jelekkel – melyek lenyomatait, fotóművészeti átültetéseit mutatja be jelen alkalommal -, üzen a mának, s mindnyájunknak – az ügynek sajnos külön aktualitása is van. Mondanivalóját a művész több évszázados emlékekből, a székelykapuk jelrendszeréből aktualizálja, menti a szó szoros értelmében is a jelennek és a jövőnek. Képein szerényen lemondva az egyed szűkített személyi, zsánerhelyzeteiről a nemzet nyelvén szólal meg.

Ha az ősi jelek mellett a szavak is helyt kapnak e kapukon, nem kevésbé tanulságosak, bár olyan határosak is lennének!

„Az egyenes szívűt ezen
kapu várja,
Kétös szívűt pediglen
szépen kizárja.
Isten akaratát hirdető és
szóló
Lak itt, ne menny be
prédikálós kóbolló”
(Homoródoklánd)

Mi is mindenkit szeretettel invitálunk a kiállításra!